„Az Angyalok tánca bennünk”

Az ízek és illatok találkozója olyan, akár a művész találkozása a gondolattal. Megszületik benne az alkotás felismerése.

Amikor a szavak és mondatok életre kélnek, az író papírra veti őket anélkül, hogy gondolkozna rajtuk.  A kardkészítő a legnemesebb acélt választja ki remekművéhez, amit addig kovácsol, míg az tökéletessé nem válik. 

Mindegyiknek van egy múzsája, aki mélyen beleférkőzik a tudatukba, befolyásolja tetteiket és megvilágosítja elméjüket. A mi szakmánkban sincs ez másképp, az ihletet nem ajándékba kapjuk, sokat kell tennünk érte. A múzsa itt is jelen van, egy kedves érzés, illat és íz, ami rabul ejt és fogva tart, míg be nem teljesedik, valósággá nem válik. A pezsgő és étel találkozása egy bámulatos és roppant izgalmas frigy, melyet parlagon hagyni vétek. Miután együtt végig ízleltük a vacsora fogásait, ígérem, elmesélem melyik volt számomra a legkülönlegesebb és legmegszólítóbb pezsgő mindközül és azt is, hogy miért. Persze mindenkinek más lesz a legkedvesebb, hisz az illatok és ízek felelevenítik múltunkat és a még meg nem történt vagy várva várt érzések halmazát.

Számtalanszor testet ölt az elmémben egy ízköltemény, egy étel, amit majd hozzákötnék valami fontos dologhoz. Abban bízok, hogy olyan társra talál majd, aki beteljesíti azt az űrt, ami nélkül nem lehet teljes értékű. A sorban is lesz egy ilyen étel és italpárosítás, melynél előbb született meg az étel a fejemben, minthogy a pezsgőt kóstoltam volna. Ezt azért hangsúlyozom ki, mert ez fordítva szokott történni. Az italt kóstoljuk meg először, majd figyelve minden apró részletére komponálunk hozzá megfelelő társat, aki elkíséri majd őt a hosszú úton. Mivel az étel már megfogalmazódott bennem és nem tudtam elengedni, csak abban bíztam, hogy a pezsgők közül, lesz majd, ami felér hozzá és méltó párja lesz.

 

A Chef naplója: 
  Barka Áron