Francia Sommelierek a Magyar Sommelier Clubban

A provance-i sommerlier szövetség utolsó két napját kísérhettem végig, szekszárdi, villányi és a balatonboglári borvidékeket érintve. A csapatot kipihenten és teli hassal sikerült átvennem Szikszai kollegától akinek elmondása alapján az előző napi Tokaj és Eger után  kissé megfáradtan tértek nyugovóra. 

Az utazás korai formális stílusát szerencsére nagyon hamar baráti beszélgetés váltotta fel ezzel könnyítve a későbbi laza stílust és közérthetőséget.

Ester az idegenvezető nagyon érdeklődő és segítőkész magatartással, precíz néhol angol és német nyelvű kommunikációval válaszolva  tette érdekesebbé a pincelátogatásokat, ami bizony 1-1 helyen kifizetődő is volt mert  Dúzsi Tamás néha egészen izgalmas gépparkbemutatóját, rozé készítési finom tanácsait és különleges családi élményeit felidézve ragadtatta el a nagyérdeműt.

A szekszárdi túrát természetesen a tökéletes  időbeosztásnak köszönhetően, sok-sok spontán programmal tudtuk színesíteni, többek közt: A kávé háza látogatásával, ahol Magyarország egyik legjobb kávéját fogyaszthattuk el, a Dúzsi pincészet előtt és után is.

Dúzsi Tamás nagyon kitett magáért, azt hiszem a világon is egyedülálló, hogy 2-3 évjáratot is betudjon mutatni a borász a rozé szortimentjéből, Dúzsi úr ezt még több fajtával is tudta prezentálni, nem mellesleg a provance-i rozéverseny Hosszú Katinkája is egyben mint ezt megtudtuk...

A rozé sor mellett a vörösök is dominánsan be tudták mutatni a szekszárdi terroir nagyszerűségét, közönség kedvenc volt a Kadarka, a Bikavér, illetve a Görögszó  is.

Délután kicsit felpörögtek az események a sűrű program miatt kevés idő volt a Csányi pincészetre, de ez is szuper volt. 

 

A gyors szállás elfoglalás és kipakolás után, Gere Tamás személyesen fogadott minket és jó vendéglátó módjára mutatta be a kis birodalmat amit megálmodott és kívánt nekünk szép estét, miután a trónörökösnek Zsoltnak adta át a szót. Megnyugvásunkra az itteni borstílusra és minőségre nem lehetett panasz, Zsolt egészen egyedi csak csúcsgasztrónak szánt és idős tételeket is betett a sorba.

A kékfrankos volt itt az egyik kedvenc, a Magnum palackos Aureus mellett és a "magyar bordeaux-i" Cabernet Franc válogatás sem vallott szégyent! A kielégítő és bőséges malac vacsorát, a Gere család által készített házi rétessel zártuk le, ami után közös fotókat és egy esti villányi sétát tettünk, a helyi sörözőket érintve a Pécsi Szalont kóstolva.

Másnap a Balatont és a Garamvári birtokot céloztuk meg, az ütemes feldolgozó és érlelő meglátogatása után terülj terülj  asztalkám várt minket a kóstoló teremben ahol a csendes borokat figyelmesen megízlelése után jött végre a igazi nagy durranás amire mindenki várt a Garamvári pezsgők.
A hallottak alapján mindenki megtalálta a neki megfelelő és ízletes pezsgőt.

Hazafelé kötelező volt megnézni a Balatont, közös fotók és egy utolsó pálinka kíséretében. A társaság ragaszkodott hozzá hogy meglátogassák az éttermet, ahol Tanti sommelier-je és segédje dolgozik, úgyhogy megleptük őket desszertekkel és Kreinbacher pezsgővel! A város gyors átszelése után, baráti ölelésekkel és jókívánságokkal búcsúztunk a repülőtéren!